756 méter magasra..ma ezt vállaltuk...Ezt vállaltuk,mert úgy döntöttünk,hogy feszítjük egy kicsit a határokat..Nagyon kemény héten vagyunk túl..Mindegyikünk más miatt..Apja kissé morális válságban van,az őt és rajta kívül sokakat érintő változások miatt,sajnos erről többet nem írhatok..De egy biztos,nem érinti jól,és ez a kedvén meg is látszik..No persze örlődik állandóan az anyagi gondjaink miatt,velem együtt,állandóan gondolkodva a megoldásokon..Mi nem vagyunk abban a helyzetben,hogy hipp-hopp másod és harmad állásunk legyen,mert egy a ránk vonatkozó törvények nem igen engedik,igaz talán a faipart még csak-csak megengednék neki,de a munkabeosztása miatt,lehetetlen lenne,meg itt a környékünkön,nincs is rá lehetőség,rengeteget próbálkozott,a kereséssel..éveken keresztül.Én tartom itthon a frontot a kicsik mellett,jóformán 0-24-ben a munkából hazaérkezve,és örülök,hogy élek még estére..Nincs segítségünk,és lassan kezdünk felörlődni,az egészségünk leginkább..Tudom nem jó ez,de nincs mit szépíteni rajta..

Kemény hét volt,igen..állandóan számoltunk,és sehogy sem tudjuk megoldani a gondjaink..Magunban sírunk,de a gyerekeink miatt,elöttük,muszáj mosolyognunk..Muszáj erősnek mutatni magunkat..Pedig nagyon elkeserítő helyzetben vagyunk,nem tagadom..De erről már írtam az előző postban..

Tehát keep smiling 756...Apja a héten már Bélapátfalvára készülve,teletankolta az autót,hála nem fogyaszt rosszul,a hibái ellenére,persze csütörtökön kiderült,amikor Levi szétszórta Szabi tárcáját,délután,hogy a forgalmi érvényességet pont egy évvel benézte..Teljesen meg volt győződve arról,hogy jövő nyáron jár le..Aha,pont a nyaralás alatt,most éppen majd..Ez volt a fejlövés plusz..Ez most már tényleg felborított mindent..Nem is alszom csütörtök óta rendesen..mondjuk előtte sem tettem azt.

Ma reggel azt mondtam Szabinak,hogy ha úgyis nagyon puritán módon nyaralunk idén,és az autót nem igen fogjuk használni a kilenc nap alatt,hisz úgysem lesz miből,meg három nap úgyis szereléssel turbó tisztítással fog telni,sk Szabi részéről,akkor,légyszi-légyszi,ma férjen bele,a Pilisben egy túra..

Kicsit feledjük el,a heti gondjaink,és pihenjünk aktívan,de ha már.....akkor emeljük a tétet rendesen...

Szabi vonakodott, Levente miatt,de végül is belement,hogy a Cuha túra után szabadon,csak kibírja a Két-bükkfa-Nyeregtől Levente azt az ötöst a tetőig..Merész vállalkozás volt,mert a 280 méter szintemelkedést nagyon nem számoltuk bele,sem azt,hogy az az ötös,visszafele is annyi..Azt gondoltam,hogy Zének meg sem fog kottyanni,hisz ezt a múlt szombaton bizonyította a kánikulában,amikor este Ati,a volt kollégám kiszámolta,hogy sima liba volt neki az aznapi tizes Öskün és a Bakonyban,és Zalán el sem fáradt..

Na igen...de Levente az más tészta..

Reggel kérdeztük tőle,hogy Béci,vagy Marci,és a kicsi most Marcipán mellett voksolt..mert ugye ekkora távot szigorúan,csak kutyával hajlandó lesétálni..Úgyhogy fél tízkor startoltunk,a kicsikkel Marcipánostól..25 perc alatt oda is értünk a nyeregbe..

A zöld háromszög jelzésen indultunk a Pilis tető felé..Gondoltam,hogy lesz benne szint,de hogy majd végig arra azért én sem számítottam,mert a túrista térkép alapján lankásabbnak tűnt..

Másfél kilométer után kezdődött a kicsivel a huzavona..Stop sehová,makacs nézés nem tovább,leült az aszfaltra,és nyekergett,hogy vissza LBU...Majd felpattant és elkezdett visszarohanni..Volt kergetőzés,nem kevés..

Összegyüjtöttük végül is..

Rábeszéltük,hogy menjünk tovább...Jobban mondva radikálisan megfogtuk a kezét,és muszáj volt tovább jönnie..Belenyugodott,jött...

Három kilométernél minden kezdődött elölről..Majd elkezdett félni a pillangóktól,és a szitakötőktől is..és persze a következő,két kilométert a célig,nyikorogva,nyekeregve,hüppögve tette meg,szembehúzott kalappal a fején..

Marci kutya,a nagy terapeuta,sokszor ment oda hozzá,és bökdöste,hogy na kisöreg gyere már..Végül az ötöst,sikerült cca bő másfél óra alatt megtenni,heves tiltakozások közepette Levente részéről..

Végül nagy nehezen célba értünk,és Levente rögvest,láthatatlan varázsütésre megvátozott....Zalánt meg elvarázsolta a Rakétabázis és a Boldog Özséb kilátó...

Tehát felértünk és megmásztuk a kilátót..

Zalán nagyon büszke volt arra,hogy megcsinálta,és arra is,hogy az előttünk túrázó család kislányának a karkötőjét megtalálta,és ő maga adta vissza Zsófinak..Aki már teljesen elveszettnek hitte a kedvenc kis gumi ékszerét..

Jó meleg volt ma is nem tagadom,éppen ezért nagyon jól esett a hűstő szellő,így jó negyedórát pihegtünk a kilátó tetején..Egyébként Levi fél a magasban,már az csoda volt,hogy feljött a tetejére,nagy óvatosan ki-ki nézett,a tájat  nézve,de a negyedóra nagy részét inkább Apjával és Marcipánnal pihenve töltötte...

Én meg??? ÁÁÁÁÁ kedvemre fotóztam..Na ha láttatok már gyönyörű körpanorámát...Ez az! De még mennyire..Soha életemben nem volt ilyenhez szerencsém..Csak ámultam,és bámultam..Komolyan mondom,aki teheti túrázzon el oda és nézze meg..MEGÉRI! A Boldog Özséb kilátó gyönyörű,és még fenyő illatú..még egy éve sincs,hogy átadták..

Panoráma részlet...

Na de hol is van??

A valaha szebb napokat látott Budapest légvédelmi körgyürű egyik nyugdíjbavonult és az enyészetnek átadott bázisán a Pilis tetőn..

cikk:

http://www.turistamagazin.hu/remetek-raketak-kilato-a-pilis-teto-uj-arca.html

Ha már ott voltunk fel is derítettük a katonai emléket..

Kicsit vadregényes volt..no meg pillangós.és szitakötős,meg szúrós virágos,és óriási füves,ahogy Zalán megfogalmazta..

A Bázis kaland végén még hűsöltünk egyet egy siló belsejében,mielőtt nekivágtunk a visszafelé ötösnek...

Mert hát...annyi az az annyi...

Egy dolog azért vigasztalt minket,hogy majd végig lejteni fog,talán könnyebb lesz Leventével..Ami az első három kilométerre igaz is volt...

Na de aztán...Túl közel repült egy szitakötő..Hangos is volt és óriási is,Levi meg rettegve,sikított,hogy drón-drón-drón..Nem akar,nem akar,nem akar Audi..

ÓÓÓÓ te jó ég a találkozó,és az ijedelme,a távirányítós drón..

Sajnos,nagyon nagyon nehezen jó fél óra kűzdelem árán,rengeteg tereléssel ,nyugtatással,mondókázással sikerült normalizálnunk a helyzetet..

Ez most betyárosan kemény volt... :(

De hála,megint a nagy terapeutának Marcipán kutyának vidáman indultunk tovább..

Bár az utolsó két kilométer,megint kissé nyekergősre sikeredett,de becsülettel megtette Levente...

Zalánnak ezt a tizest kisujjból kirázta..Vele lehet túrázni..Bár a végén csendben megjegyezte,hogy kicsit fáradt a lába,és jó lenne egy igazi túracipő,a tornacipő helyett,talán akkor nem fájna a talpa....mert az most kicsit fááááj...

Levente egy kicsit nyögve nyelőssen túrázott,de becsülettel teljesítette..

Ami auti szemüvegen keresztül jó volt..Itt aztán lehet feszíteni a határokat...Van emelkedő éppen elég,zümmögő bogarak,változatos terep..A tetőn mindenféle tereptárgy,bátorság-próba a magasban,vagy kóborlás a homályos silók mélyén..Ember kevés,elfér a hang,mégha sikítós,nyekergős is néha..Mindenki köszön aki szembe jön,és ugye az illendőség úgy kívánja,hogy vissza is kell nekünk is..Azután itt van az erdő..Az erdő ami sok mindenre megtanít..és sok dolgot megmutat...Falevelet,sziklát,rétet,patakot..erdei gyümölcsöket,csivitelő madarakat,őzet,szarvast,rókát,vaddisznót..Interaktív környezetóra...Rengeteg dolgot lehet tanítani..Terápia a szabadban...

Ma így túráztunk mi..

Öt órán át kicsit elfeledve a gondjainkat...igaz-igaz,Levente jó párszor visszarángatott minket a valóságba...hogy még véletlenül se feledjük el,hogy mi az az autizmus...

Ez volt mára a Live,köszönöm,hogy olvastatok....